Nanatsu no Taizai

"A történet, a távoli múltban játszódik, mikor még nem húztak határt az emberek és a nem-emberek közé. A királyság védelmezőiként, a Szent Lovagok varázslatos erővel bírtak, amely félelmet és tiszteletet ébresztett az emberekben. Volt köztük néhány, akik elárulták az országot és minden más Szent Lovag ellenségeivé váltak. Az emberek a Hét Halálos Bűnnek hívták őket."

A történet a középkori időkben játszódik, mikor a királyságot még lovagok védelmezik. Azonban a lovagok különleges képességekkel rendelkeznek, így fel tudják venni a harcot más-más lényekkel. Találkozhatunk itt tündérrel, óriással, démonnal, istennővel, de ezeken kívül is ezer meg egy lény élhet ebben a fantasy világban.

Ugyan a bevezető idézet viszonylag átver mindenkit akit még nem látta ezt az animét. Valóban hihetetlenül erősek a Halálos Bűnök, rettegik a nevüket. De ez a komorság ami a bevezetőből is sugároz csak amolyan háttér a történetben. Maga az anime nagyon vicces és szórakoztató, ám néhány helyen azért kapunk rendesen a melankóliából is az arcunkba. Ez főleg a visszaemlékezésekkor van, amik valami eszméletlenek (csak úgy mellesleg).

Mikor elkezdtem nézni az első 3 percben amolyan 'oké, egy anime, semmi extra' érzésem volt és aztán elkezdődött az anime úgy igazából. Egyszerűen a közepébe vágunk mindennek és megismerjük a pincersrácot, aki a Malac Kalap nevű fogadót vezeti. Egyszer csak bevetődik hozzá egy páncélos ember és megkezdődik az eseménysorozat.

Elizabeth a történet fő vezetője, a konfliktusai viszik előre a történetet. Ellene megy mindennek, ami az akkori elfogadott és teljes gőzerővel keresi a Hét Halálos Bűnt, hogy egy kérést tegyenek fel nekik. Szépen lassan ismerkedik meg a tagokkal.

Maga a történet viszonylag gyorsan építkezik, mivel nincs is ideje totyojázni össze-vissza. Minden részben kapunk egy adag perverz poént a képünkbe, mellé ajándékba egy kis röhögőgörcsöt és csak a csokor köré, amolyan díszítésnek kifejezetten jó harcjeleneteket. Nincs benne semmi cenzúrázva, a véres jelenetek azok szépen a helyükön vannak, de azért nyugi, beleket nem lógatnak ki meg semmi ilyesmi...

Tehát, összegezzünk. A képi világ nagyon szép, a történetet imádom (bár mondjuk ez amolyan izlés kérdése, de még milyen jó izlésé!:D), a zenéit azt tudom, hogy hangulatosnak találtam amikor néztem, de különösebben nem figyeltem oda, viszont így visszahallgatva, tényleg nagyon klasszak. Plusz pont, hogy minden megjelenő karakterre egyenként kitér. Jó, rossz, tökmindegy. Mindenkinek ismerjük a motivációját, talán egy darabkát a múltjából. Főként a főszereplőkre figyeltek oda, de rájuk annyira, hogy szinte olyan érzés, mintha személyesen ismernéd őket.

Egy szó, mint száz: kiemelkedő nemcsak a shounen-ek közül, de bármelyik animéből, amit valaha láttam. Mindenkinek ajánlom, aki nézett már animét és aki éppen elkezdené.